Fantázia kaland JÁTÉKTÉR

Zackaria
Mikor beértünk, fellélegeztem. Már sokkal jobb volt odabenn a melegben és legalább nem lettünk mégjobban vízesebbek. A hatalmas hall másik végén ott ropogott a tűz a kandalloba így arra vettem az irányt, majd eltehénkedtem az előtte lévő kanapén.

Nettie:
Mikor elnéztem előre és megláttam a kandallót melyben égett a tűz felcsillantak szemeim majd szinte Zack-el egyszerre vettük arra az irányt ő a kanapét választotta én viszont maradtam a fotelnál.Majd jólesően sóhajtottam mikor a kézfejem már éreztem a kandallóból áradó melegséget.Körbenéztem hát ha van itt még valaki se senki.
-Tényleg csak mi vagyunk itt?Vagy mindenki alszik?-gondolkodtam a lehetőségeken mert már az udvaron se láttam senkit és most itt se...

Zackaria
Téve minden illemre feküdtem el a kanapén, ezzel teljeskényelembe helyezve magam. Mikor a nyuszika felszólalt, csak lustán fordítottam felé a fejem.
-Itt pipogya mindenki, már tuti kilőtték magukat.-vontam meg a vállam és rajtam is kezdett eluralkodni az álmosság itt a melegben, de ez nem is látszott meg.

Nettie:
Lustán felém fordította a fejét arra amit mondott csak bólintottam.
-Valószínű.-reagáltam le aztán hátra dőltem a fotelban és becsuktam a szemem így élvezve a meleget mely bőrömet érintette.Közben azon járt az agyam, hogy vajon a fiú tényleg varázsvilági lény vagy sima ember?
-Egyébként azért nem válaszoltál a kérdésemre mert nem akarsz kiadni magadról infókat vagy azért van mert rólam van szó?-kérdeztem rá kíváncsian továbbra is csukott szemekkel.Majd gyorsa hozzátettem.
-És legyél szíves nem azt mondani, hogy az eső miatt.-pillantottam rá fél szemmel aztán megint csak lehunytam mind két szemem.

Gen
Tovább szórakozott de én csak nevetve ráztam a fejemet rajta. Olyan kis helyes volt hiába játszotta itt nekem az agyát mintha egy ovis kisfiú lenne...én tudtam mi rejtőzik emögött. Húztam magam után egészen egy elágazásig, ahol minden kérdés nélkül jobbra fordultam.
- Remélem is, hogy jó cicus leszel vagy nem kapsz tejet a gazditól. - ráztam meg a mutatóujjamat neki. Egy újabb elágazáshoz érve csak elhúztam a számat.
- El fogunk veszni érzem.... - jelentettem ki majd felsóhajtottam. Sosem rendelkeztem a legnagyobb szerencsével szóval...velem kár volt labirintusba jönni, szegény Luci még nem tudja mibe ment bele.

Lucius:
A tej szóra megcsillantak a szemeim.
-Tej?-néztem rá ezúttal nem játszva az agyam és tényleg jó cuki pofit vághattam ahogyan ránéztem.
-Szeretem a tejet.-haraptam be az alsó ajkam mosolyogva.Ismét elágazáshoz értünk én pedig elindultam balra vele.A kijelentésére csak megráztam a fejem.
-Ugyan ha nem találunk ki majd felugrunk ennek a sövénynek vagy nagy bokornak vagy mit tudom én mi ez tetejére és úgy már könnyű lesz.-mosolyogtam rá.Igen ilyenkor ha mások nem látnak egész más vagyok.Sokkal aranyosabb, kedvesebb, kisfiúsabb, engedékenyebb és társai.Plusz a lányt már úgy is megkedveltem szóval alapban is érdemes arra, hogy jó fej legyek vele.

Edmund
Másoltam tovább a jeleket…tényleg nagyon ismerősek voltak és minél többet írtam le belőlük annál inkább zavart, hogy nem jut eszembe honnan. Tori valamit suttogott, de nem értettem mit így csak egy pillantást vetettem rá majd onnan vissza az oszlopra. Közelebb lépett és a következő szavai már érthetőbbek voltak így figyeltem rá.
- Alkímia? – kérdeztem vissza majd a noteszom lapjaira néztem.
- Szóval lehet ez a megoldás... – mosolyogtam finoman majd megütögettem a tollammal az államat, közben elindultam, hogy körbejárjam az oszlopot.

Victoria:
Mokor visszakérdezett, csak raneztem, es bolintottam. Bar ez nem tartott sokaig mert aztan kerestem tovabb a jeleket. Mikor mondta, hogy ez lehet a megoldas en is elmosolyodtam, majd nezegetni kezdtem jobban a szel jelet. Lattam hogy egy kis homok szorozott ra, azt nem tudom honnan igy finoman lefujtam rola, mitol a botivum behuzodott a tobbi hasonlo jellel egyutt egls kek fenyt kezdett el arasztani magabol.
-Mi a...- huzodtam hatrabb es kaptam el remulten a kezem az oszloptol kozelebb menve Edmundhoz.

Zackaria
Mikor ismetelten faggatninkezdett, csak megforgattam a szemem. Huha pedig pont azt akartam neki mondani. Na jo zarjuk rovidre a temat.
-Nem szeretem ha ismernek az emberek. Jobb nekem ha mindenki szamara rejtej vagyok, es nekik is jobb az o erdekukben.- neztem aztan komolyan a szemeibe hogy tudja egyaltalan nem trefalok.

Nettie
A valaszara csak bolintottam.Oke akkor ugy nez ki, hogy total felesleges faggatnom mert nem jutok semmire.
-Oke akkor beken hagylak majd ha akarsz beszelni ugy is fogsz.-mondtam mikozben tartottam a szemkontaktust vegul csak szokasomhoz hiven elmosolyodtam aztan vegul csak megcsovaltam a fejem.
-Hat oregem tenyleg nyertel.De ha ertelmi fogyatekos lennek tuti, hogy addig zaklatnalak, hogy elarulnad.-oltottem ki a nyelvem.

Mikor mondta, hogy nem fagfat tovabb, csak biccentettem. Hmm nem is rosdz. Aztan mikor mondta, hogy nyertem, es ha o ertelmi fogyatekos lenne ha tovabb faggatna, csak sohajtottam egyet, majd felultem es a terdemre tamaszkodva neztem a szemebe.
-Ebbol us latszik, hogy okos kislany vagy.- kacsintottam ra de mindenfajta mosoly nelkul.

Nettie
Biccentett aztan kicsivel kesobb sohajtott egyet es felult majd a terdere tamaszkodva nezett a szemembe.Arra amit mondott csak elmosolyodtam.
-Gyorsan tanulok.Amugy koszi.-mosolyogtam ra aztan odaneztem a tuzre most tunt csak fel, hogy egeszen atmelegedtem.
-Mar nem is fazok.-mondtam lagyan mosolyogva es megint hatradoltem a fotelben.

Gen
A tej szóra rögtön bevágott egy halálosan édes kis pofit mire muszáj volt elmosolyodnom.
- Tudom, hogy szereted pont ezért fenyegettelek ezzel. – jelentettem ki vigyorogva, és ha most lenne cicabajsza tuti megpöcköltem volna.
- Igaz…én is pont erre gondoltam először… - adtam még alá a lovat a kijelentésére, hogyha nem sikerül kijutni, akkor felmászhatunk a sövény tetejére is. Húztam tovább, de egyre inkább azt éreztem eljött az ideje, hogy megtegyük, amit mondtunk. Hol jobbra, hol balra mentünk és sokszor futottunk zsákutcába. Egyszerre az egyik járatba amikor bepillantottam láttam valamit vagy valakit elmenni ott, de olyan gyorsan történt, hogy lehet csak ábránd volt….megtorpantam majd rohanni kezdtem ezzel magam után vonva Lucius-t is.

Edmund
Tori felszólalására és arra, hogy közelebb lépett hozzám először rá majd vissza az oszlopra néztem, akkor vettem észre, hogy az előbbi jel kéken kezdett világítani. Először csak néztem aztán már sokkal lelkesebben néztem vissza a mellettem álló lányra.
- Úgy tűnik az is meg van mit kell tenni…ez a jel kijjebb volt mint a többi…hmm…akkor ha megtaláltuk a többi elemet… - kezdtem bele majd elindultam és körbe jártam az oszlopot…természetesen azért felismertem én is az elemek jelét, így találtam rá a tűzre…
- Tori! – szólítottam meg a lányt egy mosollyal majd a jelre mutattam és lassan megérintettem…de ekkor egy furcsa érzés rohant meg és mintha egy emlékkép villant volna be. Összeráncoltam a homlokom, de egyéb jelét nem adtam annak, hogy bármi rossz történt volna.

Lucius:
Mikor mondta, hogy tudja, hogy szeretem és azért fenyeget azzal csak elhúztam a szám.
-Nyah de akkor kapok tejet tényleg?-kérdeztem rá csillogó szemekkel.Aztán mikor mondta, hogy ő is úgy gondolta, hogy felugrunk annak a zöld bigyónak a tetejére (igen Lucius az sövény xd)és úgy jutunk ki.Jó sokszor mentünk jobbra meg balra is zsákutcára is találtunk.Hirtelen Gen megtorpant aztán jó gyorsan kezdett el futni engem is magával rántva.
-Wááá azért én nem vagyok olyan gyors mint..te.-mondtam aztán próbáltam tartani a lépést.JA ha macska lennék akkor futnék max ilyen gyorsan de én még mindig félig ember, félig állat vagyok.

Zackaria
Mikor mondta, hogy gyorsan tanul, majd megköszönte, csak biccentettem. Nem igányelem a köszöngetést, de ha neki jól esik nem fosztom meg tőle. Mikor aztán halovány mosolyyal mondta, hogy már nem is fázik, csak közelebb hajoltam hozzá kicsit.
-Ennek örülök. Mert már most akartalak menni emgölelgetni nehogy vacogni kezdj.-hangombol kihallatszódott a színtiszta irrónia, de hát nincs mit tenni.

Victoria
Mikor mondta, hogy akkor ez a megoldás, és a töbi elemet is meg kell találni, csak biccentettem, de nem mozdultam, hanem ott kezdtem el nézegetni a többi elem jelét keresve. Mikor meghallottam, hogy szól, csak odaléptem mellé, majd elmosolyodva néztem a tűz jelét. Láttam, amint összeráncolja a homlokát, s ezen kicsit meglepődtem.
-Minden rendben?-kérdeztem meg aranyosan, de inkáb utána nem akartam faggatni..
-VAn még tüzed?-kérdeztem aztán kerek csillogó szemekkel.

Nettie:
Arra amit kijelentett csak összeszűkített szemekkel néztem rá majd szórakozottan elmosolyodtam.
-Tényleg?Akkor még mindig fázom.-mondtam ugyanilyen arckifejezéssel persze csak vicceltem.Ölelgetni kint kellett volna nem a kályha mellett.Hm most, hogy így felhozta tök jó lenne egy ölelés úgy bárkitől.
-Nya most minek kellett ölelésről beszélni?Most azt akarok.-tettem a két kezem az arcomra aztán pár másodperc múlva elnevettem magam majd résnyire nyitottam ujjaimat és félszemmel ránéztem.
-Tudom szörnyű vagyok.-mondtam mosolyogva.

Mikor kijelentette, hogy akkor meg mi dig fazik csak megcsovaltam a fejem. Milyen vicces kislany. Ja hogy meg en vagyok a hibas mert felhiztam. Ezer bics meg egy anyamacko kiscsaj. Mikor mondta, hogy jol esne neki egy oleles vlcsak vedekezoen feltettem magamele a kezem.
-Ne ram nezz! Ott anportasbacsinolelgesd meg ot!- mutattam a ferfira aki elegge erdekes arckifejezessel setalt el elottunk. Mi tha csak elvarazsoltak volna es a vilagat nemtudna (es kozbe megis xd)

Nettie:
Arra amit mondott elvettem onnan a kezem és csak rámosolyogtam.
-Ezt nem úgy értettem, hogy tőled kell ölelés ha nem úgy bárkitől akit szeretek.Ezt nem úgy értem, hogy téged nem szeretlek csak gondoltam, hogy tőled ilyesmit nem kérhetek...meg úgy igazából semmit se kérhetek.-nevettem el magam.Mikor elsétált előttünk a portás bácsi én csak integettem neki de az annyira el volt varázsolva, hogy haloványan pirulva intett vissza majd eltűnt nekem pedig értetlen lett az arcom.
-Na jó a portás bácsi furcsa.Tőle nem kell ölelés annyira nem vagyok a szakadék szélén.-jelentettem ki majd körbenéztem.Hm akár egy oszlopot is megölelnék bár akkor hülyének nézne.Mondjuk már annak néz...Nem baj azért nem ölelgetek oszlopokat.
-Akkor majd megölelgetem a nyuszimat.Addig meg kihúzom.-mosolyodtam el.

Mikor mondta, hogy tolem nem kell neki oleles, csak elfintorodtam.
-Oke ertem en. A magikus kisasszony nem akarja, hogy barmi kozel legyen egy szakadt utcakolyokhoz.- fontam keresztbe a karom majd hatradoltem a fotelban, mire elkezdett magyarazkotni. En azt csak a szokasos merev arcommal reagaltam le mikor is o odaintegetett a porgasbanak. Na ko ez tenyleg fura. Mikor megejtette hogy akkor csak olelgeti a nyuszijat felsohajtottam.
-Csori allat.- csovaltam meg a fejem.

Nettie:
-De én nem úgy értettem.-sóhajtottam majd a szemébe néztem.
-Amúgy én szívesen megölelnélek csak mivel te nem akarod én nem fogom csinálni.Ennyi az egész.Egyébként meg egyáltalán nem érdekel, hogy utcagyerek voltál engem az érdekel, hogy most ki vagy.-mondtam elég komoly hangon és végig tartottam a szemkontaktust, hogy lássa, hogy őszintén beszélek.Mikor mondta, hogy csóri állat csak megráztam a fejem.
-Ő már megszokta.Amúgy is ha jelzi, hogy nem akarja akkor befejezem.Tehát nem lesz semmi baja.-biztosítottam róla nem mint ha annyira érdekelné vagy ilyesmi.

Mokor felvezette, hogy csak azert nem olel meg mert tudja hogy en nem akarom meg hogy ot nem erdekli, hogy ki voltam csak hogy ki vagyok, megforgattam a szemem.
-Miert? Szerinted most ki vagyok?- tartam szet kerdon a karjaimat majd magam melle ektettem oket. A nyulas reakciojara nem mondtam semmit. Az o dolga, mit csinal veluk en annyit tudtam higy sutve BBQ-s szosszal nagyon finomak.

Nettie:
Megforgatta a szemeit erre pedig felemeltem a mutatóujjam.
-Ne forgasd a szemeidet mert így van.-mondtam aztán a kérdésére muszáj volt elmosolyodnom.
-Annyira nem ismerlek viszont azt eltudom mondani, hogy jó fej vagy, el lehet veled szórakozni, hamar fel lehet idegesíteni de hamar le is nyugodsz, okos vagy és tudod tartani a szádat éppen ezért megbízható vagy...Egyelőre ennyi.De én úgy is csak annyit fogok megtudni amennyit engedsz.-mosolyogtam rá kedvesen közben a lábamra rajzoltam köröket az ujjammal.

Mikor ramszegezte a mutatoujjat csak felvintam a dzemoldokom. Kiscsillag had dontsem mar el mit akarok. Aztan elkezdte sorolni hogy k mit hondol rolam, en meg csak felpakoltam kozben a kavezoasztalra a bakkancsom.
-Az hogy el lehet velem szorakozni, te vgy az elso aki igy hondolja.- biccebtettem halovanyan. Az eletem tulnyomor reszeben eddig ket reszbol allt minden. Vannak akik latni sem akarnak es akik csak azert vannak velem mert azthidzik biztonsagban vannak a vedlememben. De amit a nyulacska monditt arra nem volt meg pelda.
-az meg hogy nem mondok semmit, nem bizonyit semmit. A magam erdeket megtartom de honnan veszed hogy nem lepleznelek le az elso adando alkalommal ha auzal magamon segitek?- furtam a tekintetem az ovebe jelezve halalosan komolyan gondoltam a kerdest.

Nettie:
-Tényleg?O.o Pedig el lehet.-mosolyodtam el vidáman végül.A következő mondatra csak halovány mosoly maradt az arcomon és lepillantottam a földre majd vissza rá.
-Amikor elárultam tisztában voltam minden lehetőséggel.Felőlem elmondhatod bárkinek ha akarod.Mert aki nem hisz bennünk mármint a varázslényekben azok nem hisznek neked.Akik hisznek benne azok elhiszik de velük sem lesz probléma akik olyanok mint én azokat az ilyesmi nem érdekli.Egyébként meg nem számít, hogy ki mit gondol.Az se érdekelne ha az egész iskola elítélne.Na és aztán?Attól még nem dől össze a világ.-jelentettem ki határozottan-Ha nem így gondolnám akkor nem árultam volna el.Annyira nem vagyok hülye mint amilyennek látszom.-mosolyogtam rá

Mikor mondta hogy pedig ellehet csak biccentettem. Har jono tudja.
Mikor elkezdte levezetni, hogy nem erddekli mi van meg ki mit gondol rola, csakbkisse hatrabb dontottem a fehem. Na ez becsuletes benne
-Hat te sem vagy egy tomegtermek.- biccentettem elismeroen mert ez az en szememben sokat szamitott.