Fantázia kaland JÁTÉKTÉR

Zackaria:
Az igen. Neki legalabb konkret celjai vannak.
-Jobb itt mint az utcan kuzdeni a dilerekkel.- vintam meg a vallam hanyagul. Na meg a csaladom hulyesegetsem akartam tovabb nyelni de az mar nem ra tartozott.
-Legendak? En nem hallottam semmirol.- ordiottam a fejem a lany fele kerdo tekintettel.

Gen
- Jahh értem….ez izgalmas elfoglaltság. – mondtam egy kissé gúnyos mosollyal, majd mikor kirángattam az ágyból fújatott akár egy mérges kiscica..hahh már csak a pici bajsza hiányzik xD
- Jóó….majd máskor megszámolod… - sietettem és húztam az ajtó felé magam után. Engedélyt adott, hogy benézhessek majd a szobámba mire felvontam a szemöldököm.
- Ohh köszönöm felséges úr! – mondtam direkt játszott nyájas hangon, de erre meg becsapta előttem az ajtót, mire most én fújtattam. Kirúgtam azt majd kiléptem rajta és elindultam utána, mikor utolértem a vállára raktam a kezemet és leforgattam magam felé, aztán egy puszit nyomtam arcára….hát ezt most visszakapja úgyis tudom, hogy az ilyesmit utálja..nyahh ˘˘
- Menjünk… - mondtam és már előtte termettem majd a szobám felé indultam.


Edmund
A tekintete némi bizonytalanságot sugárzott mire haloványan ám de elég biztatóan elmosolyodtam és a szemeibe néztem mélyen.
- Menjünk… - érintettem meg egy pillanatra a kezét ahogyan azt felé mozdítottam, de nem direkt volt így csak picit arrébb húzódtam, hogy ne legyen túl zavaró, hogy ennyire közel állok hozzá. Egyszerre bezáródott mögöttünk az ajtó mire megfordultam, de így belülről nyitni nem lehetett…basszus…ez most kissé szívás. Tori csak jobban összerezzent én pedig erre megfogtam a vállát…hahh már megint, de ez most csak nyugtatásképp van.
- Nem lesz gond…megnézzük mi van erre…biztosan lesz kijárat a titkos járatok többségének több rejtett ki és bejárata van… - mondtam, bár ez azért nem mindig van így…na mindegy…most jó jön egy kis füllentés.

Mikor hozzam ert, csak halovanyan biccentettem. Most jol erzessel toltott el az erintese, hisz nemikeppen meggyugtatott.
-Remelem igazad van.- sohajtottam mikor arrol kezdett magyarazni, hogy alltalaban az ilyeneknek tobb rejtett ki es bejarata van.
Ahogyan haladtunk elore, minden mellettunk levo gyertyar meggyujtottam hogy nyerjunk nemi fenyt. Hosszu volt a folyoso, es egyre hidegebb lett. Egy idoutan mar vacogva mentem, de aztan egy ponttol mar ismet elkezdett melegedni az ido mintha kozelitenenk egy terem fele...

Lucius
-ja persze majd maskor.nincs nekem ilyesmire idom.-nyuglodtem folyamatosan
-Igen en egy fekseges ur vagyok kiralylany.-misolyodtam el bekepzelten...Az ajto becsapas utan hamar utolert es megfogta a vallam kicsit lehuzott majd adott egy puszit az arcomra mire odebb urgottam es elkezdtem torolgetni a pofim
-Fujjj.Legalabb ne nyilvanosan.-hisztiztem folyton,

Edmund
Elindultunk a folyosón, közben Tori minden gyertyát meggyújtott, hogy legyen némi fény ebben a sötétben. Egyre hidegebb és hidegebb lett, lassan megint láttam a leheletemet amint kicsapódott. Összedörzsöltem a kezeimet, majd belefújtam.
- Én is remélem.. - tettem még hozzá az előzőekhez, amikor a levegő újra kezdett elviselhetőbbé válni. A folyosó végén már nagyobb fény fogadott minket és egy egészen érdekes búgó hang...ami mély volt és alig hallható. Kiértünk egy hatalmas kör alakú terembe, de az itt levő fény eléggé szikrázó volt...kissé már káprázott is a szemem ettől.
- Ez egyre...hogy is mondjam...furcsább. - jelentettem ki megállva a terem bejáratánál.

Victoria:
Lassal kozeledtunk a normalisabb levego fele, mikor valami kulonosen bugo hangot hallottam. Elosszor megdorzsoltem a fulem mert azt hitzem csak nekem kezdett csengeni, de aztan egy gyonyoru terembe ertunk.
-Huuu mint sok kis csillagszoro.-huzodott szelem mosoly az arsomra ugy kezdtem. El forogni mikozben a fenyeket neztem. Teljesen elvarazsolt.
-Szerinted odabenn is ilyen szep lesz?- neztem aztan nagy csillohoszemekk Edmundra. Majd a hatalmas ajtora helyeztem a kezem.

Nettie
A valaszara meglepodtem de inkabb nem foglalkoztam vele.
-Elvuleg van valami titokzatos tukor azt hiszem a pinceben es az a tukor rejtelyes helyejet rejt,-mondtam a veget pedig szoszerint ideztem,
-Ez lenne a lenyeg.-mondtam

Zackaria:
Lattam rajta, hogy meglepodot, mitol egesz halovanyan megrandult a szam egy mosolyra de inkabb elfolytottam.
-Ez erdekesen hangzik, bar az ilyesmi hulyeseg. Varazslas, vampirok, meg ilyen csodalenyek nem leteznek.- neztem a lany szemeibe teljes komolysaggal mint aki igy is hondolja. Hohhh na persze...

Edmund
Már káprázott a szemem így egy pillanatra lehunytam, de még így is éreztem, ahogyan a szemhéjamon átvilágít. Nekidőltem a falnak majd oldalra fordítottam a fejemet és csak Tori kérdésére néztem vissza rá.
- Nem tudom…nézzük meg… - beszéltem kissé akadozva a fejem hirtelen nagyon elkezdett hasítani. Vettem egy mély levegőt majd mellé léptem az ajtó elé.

Victoria:
Én élveztem a sok fényt, még ha kicsit bántotta is a szemem. Olyan varázslatos volt! Mikor Edmundra néztem láttam, hogy ő már nem élvezi annyira.
-Jaj, minden rendben?-kezdtem el aggódva az arcát fürkészni. Nem nézett ki valami jól,mintha fájna valamilyen.
-Akkor szerintem...Menjünk be.-mosolyodtam el óvatosan, majd a nehéz kilincsre tettem a kezem és kissebb erőfeszités árán sikerült kinyitnom.Olyan volt, mint valami horrorfilmben, hiszen minden másodpercben csontig hatoló nyikorgás töltötte be a termet.

Nettie:
A szája kicsit megrándult azt hiszem egy nagyon apró kis mosolyt láttam az arcán amitől megcsillantak a szemeim.Úr Isten mosolygott.Amikor meghallom a következő mondatokat csak olyan fejet vágok mint ha beletiportak volna az én kis világomba.
-Már, hogy ne léteznének!Vámpírok,vérfarkasok,varázslók,elementálok,szellemek,elem idomárok,boszorkányok,démonok és társai léteznek.Itt vannak körülöttünk csak mi nem vesszük észre.-mondtam határozott és komoly hangon mert ez így is volt.Lehet, hogy ő is egy közölük és csak azért mondja, hogy még véletlenül se gyanakodjak.Azt, hogy valaki letagad ilyen dolgokat eléggé magamra tudom venni.Talán azért mert én se egy szokványos emberi lény vagyok ha nem egy boszorkány.

Edmund
Picit megráztam a fejemet, de a fájdalom ettől csak jobban megnőtt egy pillanatra.
- Igen...csak a fejem kezdett fájni. - válaszoltam meg Tori kérdését egy halovány mosollyal arcomon, aztán újra visszakomorult a tekintetem.
- Rendben menjünk... - bólintottam és a lány nehézkesen, de lenyomta a kilincset mire az ajtó nyikorogva, de feltárult. Kissé kirázott a hideg...a homlokom is forrósodott...csak nehogy már lázam legyen mert az...mindegy. Lássuk mi van itt...Amint kitárult az ajtó sötétség és hűs szellő fogadott minket. Beléptem mire halk neszek hallatszottak és egyszerre a halovány sárgás fény hatolt a sötétségbe, apró fények szálltak mintha szentjánosbogarak lettek volna. Kissé megszédültem és visszaléptem a falig aminek neki dőltem. A hely ahol voltunk szinte áthatóan érezhető volt benne valami nyugalom...amely körbelengte. A falakon körben ábrák, rajzok voltak azon a furcsa nyelven, ami a tükör keretén is látható volt...egyszerűen tényleg gyönyörű volt...mégsem tudtam mosolyogni és lelkesedni...nem értem mi bajom lett hirtelen, de inkább éreztem most szomorúságot és némi keserűséget. A padlón egy kisebb kör alakban egy kiemelkedés volt...

Gen
- Ahh na persze… - nevettem fel arra amikor azt mondta neki ilyesmire ideje…ahhoz képest…A többi megjegyzésére csak ráztam a fejemet, de közben aranyosan mosolyogtam..ez a srác…A puszimra arrébb ugrott és az arcát törölgette…nyahh kösz azért ennyire nem hinném, hogy durva lenne a dolog…vagy mérgező lennék T-T
- Jól van… - motyogtam oda majd elérve a szobámat beléptem és azonnal a hűtőhöz rontottam, ahonnan előkaptam egy zacskó vért…azt kezdtem egy szívószálon keresztül szűrcsölgetni mélyvörös szemekkel, közben Lucius-t figyeltem már már túlzottan is éhesen….a friss mindig jobb…járt az agyamban.

Zackaria:
Mikor megcsillant a szeme, csak felvontam a szemöldököm, de a következő kirohanásár csak megforgattam a szemem.
-Honnan veszed ilyen biztosra? Láttál már ilyesmit, vagy beszéltél ilyennel?- néztem komolyan érzelem mentesen a szemeibe. NA persze.Oké, az elem idomáros pontja kicsit szöget vert a fejembe, de ez csak egy tény. Mint, hogy én is az vagyok, de legszivesebben megszabadulnék tőle.Ez tette tönkre az egész életem.

Victoria:
Mikor haloványan elmosolyodott, csak én is ezt tettem. Ahogyan beléptünk, elállt a lélegzetem. Egyszerűen gyönyörűek voltak a minták a falon. Közelebb léptem és végig simitottam rajtuk mire szikrázni kezdtek a kezem alatt. Olyan furán mágikus volt, még sehol sem láttam, vagy olvastam hasonlót.
-Szerinted mi lehet ez?-fordultam fülig érőmosollyal Edmund felé,de a mosoly azonnal lefagyott az arcomról.
-Edmund! Mi a baj?-kezdtem el ismét aggódni érte. Hozzá siettem, s a vállára tettem a kezem,úgy nézve a szemébe. Most valahogyan jobban lekötött az ö állapota, mint a körülöttünk lévő dolgok.

Edmund
Felpillantottam a lányra, aki megérintette a falat, mire az fényleni kezdett néhol...ez elég furcsa..olyan mágikus és varázslatos...
- Nem tudom...még sosem láttam ezekhez hasonlót. - válaszoltam a kérdésére megint egy pici mosolyfélét erőltetve magamra. Boldog lehettem volna és mégis...egye meg a fene a bajaimat, hogy most jönnek rám >< Tori elém sietett és aggódva nézett rám ezt szépen elintéztem..most miattam aggódik.
- Kicsit rosszul lettem...de már jobb. - füllentettem gyorsan valamit, holott ez totál nem volt igaz. Megérintettem finoman az arcát és úgy néztem vissza a szemeibe.
- Nem kell aggódnod... - mondtam kissé az átlagosnál talán jobban csillogó szemekkel.

Lucius:
-Mondom, hogy nincs időm ilyenekre.De higgy amit akarsz!-hagytam rá aztán mikor az érintésről szóló dolgokról beszéltem ő csak annyit mondott, hogy jól van én meg sóhajtottam.Azt hiszem nem lesz könnyű dolgom vele.De majd egyszer kapni fog.Belépett a szobájába és azonnal a hűtőhöz rohant ahonnan kivett egy zacskó vért aztán szívni kezdte de közben végig engem nézett de körülbelül úgy mint ha az lenne minden vágya, hogy megcsapolhasson.

Nettie:
Megforgatta a szemeit és a kérdéseire már vettem a levegőt, hogy szépen elmondjam neki, hogy én egy boszorkány vagyok de erre csak a földre vetettem a pillantásom és nem mondtam ki amit akartam.Látszott rajtam, hogy észbe kaptam...Már megint óvatlan vagyok.Még szerencse, hogy időben befogtam.
-Nem.-hazudtam.Elvégre már több ilyennel is beszéltem de ha most igent mondanék akkor abból baj lenne.
-Én csak hiszek benne.-zártam le a témát aztán felhúztam a lábaimat majd a térdemre hajtottam a fejem.Olyan szívesen kitálalnék neki de nem lehet.

Victoria:
Mikor mobdta, hpgy mar jobban van, es megerintette az arcom, egy pillanatra lesutottem a szemem. Aztan mikor mondta, hogy nem kell aghodnom, csak megint felemeltem a tekintetem.
-Nem nezel ki jol. Termeszetemtol fogva aggodom.-mosolyodtam el halovanyan fajdalnasan.
-Szerintem ullj le egy kicsit. Csak amig jobban nem leszel.-neztem a szemeben kisse kerleloen, majd finoman eljezdtem ketolni a vallanal es leterdeltem ele majd a sarkara ultem. Ahol megerintettem a falat, ott a feny a mintakon eljezdett atterjedni ezzel kellemes fenybe arasztva a termet.

Zackaria:
Lattam, hogy egy kicsivel nagyobb levegot vesz igy varakozoan pillantottam ra, de ezek szerint meghondolta magat. Ooookeeee...
-Na ugye.-biccentettem mikor kinyogte a nemleges valazt.
-Abban hiszel amiben akarsz. Szived joga. -vontam meg nemtorodve a vallam. Nocsak, vagyis van egy rajongom?

Nettie:
Hát így végül neki van igaza de akkor is ez olyan rossz, hogy nem mondhatom el...De végül is az én titkom azt csinálok vele amit akarok.Bár jobb ha nem tudja.
-Így van.-mondtam aztán pár perc csend után megszólaltam.
-Te mit szólnál ha azt mondanám, hogy tűz idomár vagyok vagy szellem vagy valami ilyesmi?-kérdeztem rá kíváncsiságból.

Zackaria:
Mikor feltette a kerdeset, csak amolyan ,,Te ezt most komolyan gondoltad?" nezessel tekintettem ra.
-Ha aztmondanad tuzidomsr vagy radontenek egy vodor vizet. Ha szellem akkor keresztul nyulnek rajtad es bezarnalak egy uvegbe. De az is bizzos hogy beadnek neked par dilibpgyot es hoznam a kenyszerzubbonyt.-neztem ra ugy hogy mintha tenyleg teljesem komolyan gondoltam volna pedig magamban rohogtem.

Nettie:
-Oké akkor neked ilyeneket inkább nem mondok.-nevettem el magam majd el is döntöttem, hogy nem árulom el neki, hogy boszorkány vagyok még a végén kitalál valamit aztán nekem kampec.Már csak az kéne, hogy bezárjon egy üvegbe vagy, hogy ha szellem lennék, hogy átnyúlkáljon rajtam.Jááj az biztos rossz érzés.

Zackaria:
-Okos kislány. Gyorsan tanulsz.-biccentettem elegedetten.
-Amugy megneznem az arcod, mit reagalnal ha egy vampir vagy egy boszorkany teremne elotted. Akik hisznek az ilyenekben tobbnyire gyakrabban berezelnek.

Nettie:
Elégedetten biccentett én meg csak zavartan elmosolyodtam.A következő mondatoktól muszáj volt mosolyognom.
-Ugyan.Nincs félni valóm.-jelentettem ki-Én csak örülnék neki.-mondtam.

Aha...Persze...
-En ebbe nem szolok bele.-tettem fel a kezem megadoan. Az o dolga de az biztos egyszer kapjon el a pszichopata jellem, a vilagbol kiilyesztem...