Fantázia kaland JÁTÉKTÉR

Lucius:
-Igen mivel te rendelkezel némi értelemmel így mondhatjuk, hogy megtűrlek.De ettől még ne szállj el.-mondtam aztán csak kinyújtottam a nyelvem.A kérdésemre lefagyott a mosoly az arcáról aztán azt mondta, hogy "nem vagyok albínó ez..." de nem fejezte be mire hülyéskedve felé fordultam.
-Ó akkor egy vámpír vagy?-kérdeztem de aztán elnevettem magam.Nem hiszem, hogy vámpír lenne bár ki tudja amilyen furcsa vagyok én is simán lehet, hogy léteznek vámpírok és ő pont az.Erre a csaj már el is ment mire felvont szemöldökkel indultam utána.Mikor megtaláltam beálltam elé.
-Csak vicceltem mi bajod van?-kérdeztem miközben kicsit lehajoltam
-Egyébként meg nem érdekel annyira, hogy miért ilyen a hajad meg a szemed csak egy feltételezés volt.Nem kell úgy kiakadni.-mosolyodtam el majd kiegyenesedtem és magam elé tartottam a könyvet amit tovább lapozgattam.

Genevieve
Még hozzátette az előbbi kérdéséhez bár viccből mégis....hogy vámpír vagyok...Persze, hogy elmentem onnan és kissé megijedtem azon, hogy elszólhatom magam. Senki nem tűr el egy vámpírt, tudom, hogy mindenki félne vagy utálna...Lucius valószínűleg az utóbbi. Egyszerre lépteket hallottam de nem néztem fel. A fiú állt meg előttem és kérdezett. - Semmi bajom nincs! - akadtam ki és ahogy felkiáltottam kilátszódtak tűhegyes szemfogaim, mire a szám elé kaptam a kezemet. - Jó rendben...nem akadtam ki...csak nem szeretem, ha ezt firtatják. - morogtam oda neki majd lekaptam egy könyvet random a polcról és belelapoztam de valahogy most nem tudott érdekelni.

Lucius:
Mikor totál kiakadt én csak kikerekedett szemekkel néztem rá miközben még a szemöldököm is összehúztam.
-B*sszus soha többet nem fogom megkérdezni, hogy mi bajod van ha így kiakadsz rá.Egyszer érdekel, hogy mi van mással akkor is kiabálás a válasz.Egyébként is ez egy könyvtár nem kellene üvöltözni.-mondtam aztán már nem is figyeltem rá de azért még így is láttam, hogy néhány foga el van törve vagy mit tudom én de nem olyan mint a többi az tuti.Arra amit mondott csak megrántottam a vállam.
-Attól még nem kéne rögtön leüvölteni a fejem.-mondtam aztán megcsóváltam a fejem és el is mentem onnan.Ennyi egyszer teszek jót akkor is ezt kapom érte.Mesés újabb ok arra, hogy ne érdekeljen mi van másokkal.Ennyit a kedvességről sz*rom le most már, hogy mi van vele.Visszatértem azokhoz a könyvekhez amik érdekeltek és hirtelen rá is akadtam valamire amit rögtön olvasni kezdtem.Hm valami olyasmit írnak benne, hogy régebben az embereken kísérleteztek és ekkor több ember kinézete is eltorzult voltak akiknek eltűnt az orra vagy úgy mond szépen lerohadt és ekkor történt a plusz testrészek bejövetele is.Ez az állatiasítás valószínűleg ekkor történt tehát a családfámban van több ilyen ember is mint én.Olyanok is vannak, hogy néhányan állatokkal szeretkeztek és abból is lettek érdekes torz szülött lények akiket kísérletezés miatt életben tartottak különböző szerekkel.Hmmm furcsa...A könyvet gyorsan visszatettem a helyére, hogy ne legyen feltűnő, hogy ilyeneket olvasgatok.Most pedig kéne valami az iskoláról is.

Genevieve
Túlságosan fennakadtam ez van, nem kell rögtön megsértődni....most olyan volt mint egy hisztis kislány. Amúgy nem üvöltöttem hanem kicsit hangosabban beszéltem, de teljesen mindegy...Még mindig dühösen néztem magam elé, aztán mikor elment végre lenyugodtam. Mindig ez van, ha túl közel kerülnek az igazsághoz, foggal körömmel védem, de ettől válik feltűnővé...basszus hülye vagyok. Meg sem szólaltam amikor beszélt hozzám...minek kellene úgyis magának adna igazat bármit mondanék...még jó hogy nem ismeri fel vagy nem tudom a tűhegyes fogakat különben akkor lenne baj. Lekaptam egy könyvet majd azt nézegettem tovább és egyszerre felcsillant a szemem...ez már valami. Gyorsan megkerestem Lucius-t már ha még szóba áll velem és elé tartottam a könyvet. - Ebbe olvass bele! - szóltam lelkesen. (a könyv amúgy pár dolgot említ a kastély történetéből a régebbi időkből)

Lucius:
Egy ideig még morgolódva lapozgattam néhány számomra hasznos könyvet és mikor elém tartott ő egy könyvet már tettem is vissza a helyére amit eddig olvastam.Lelkesen szólalt meg ebből pedig az jött le nekem, hogy ő már megnyugodott.Jobb lesz ha én is lenyugszom.Nem tudom miért akadt ki ennyire talán ő is más mint én?De áh inkább nem feszegetem a témát mert még az is baj lesz.A kezembe vettem a könyvet majd hümmögve olvastam.Aha, aha a kastélyról néhány dolog.Azt írják, hogy a pincébe érdekes dolgok vannak...Na majd megnézem én azt a pincét.Mikor már olyan infók jöttek amik egyáltalán nem voltak nekem fontosak visszaadtam a csajnak a könyvet.
-Tessék.Azt hiszem, hogy valamikor meglátogatom a pincét.-mosolyodtam el aztán elkezdtem tovább nézni azokat a könyveket amikben találtam pár dolgot magamról.Lássuk csak...aha meg is van.Újabb könyvet vettem le és megint keresgélni kezdtem.Olyanokat találtam, hogy elvileg az olyanok akik hát úgymond félig emberek, félig állatok a tulajdonságaik összekeverednek így például sokkal jobb a hallásuk, szaglásuk és a látásuk is kitűnő illetve a sötétben világít a szemük stb.Meg még sok minden van pl.: késztetés az egerek elkapására meg ilyen hülyeségek amik nálam egyszer sem jelentkeztek de mindegy.

Genevieve
Elvette a könyvet én pedig figyeltem vele együtt a lapokat, a sorokat. Sok minden volt benne. A régi idők története, az itt élő vár uráról, de ezek csak rövidebb infók összetömörítve. A pincébe van valami amit nem szabad feltárni, amit nem szabad szabadjára engedni, egy régi és ősi dolog. Összeszűkült mégis izzó vörös szemekkel néztem. Ez az egész...szerintem elég durva. Felemeltem a fejemet majd ő visszaadta a könyvet, hát örülök, hogy ilyen hamar túlteszi mindezen magát. - Én is meglátogatom....ne egyesszámban beszélj. - mosolyodtam el majd a könyvet elraktam simán a táskámba. - Majd kikölcsönzöm hátha szükség lesz még rá. - magyaráztam meg a dolgot és újabb sort kezdtem pásztázni. Párszor oldalra pillantottam. - Te találtál valamit? - léptem hirtelen elé majd belenéztem abba amit épp olvasott. - Hát ez meg? - kérdeztem meg nagy szemekkel. - Félig állat félig ember... - olvastam fel halkan egy sort.

Lucius:
Közben ő is figyelte a sorokat aztán miután visszaadtam neki azt mondta, hogy ő is meglátogatja és ne beszéljek egyesszámban.
-Azért beszélek egyesszámban mert egyedül fogom megnézni.-mondtam komolyan.
-De ha még mindig nem adtad fel és szeretnél akkor megengedem, hogy velem gyere.-sóhajtottam aztán csak tovább néztem azt a könyvet ami érdekel is.A kérdésére már válaszoltam is.
-Nem igazán.-adtam meg az egyszerű választ aztán mikor belenézett abba amit olvasok és nagy szemekkel rákérdezett.Halkan felolvasott egy sort is.
-Ez egy könyv.-adtam meg az ésszerű választ és nem kezdtem parázni, hogy megtudja, hogy én is egy félig állat félig ember lény vagyok.Nem vagyok hülye ha most elkezdenék mindenféle baromságot beszélni meg rögtön elraknám a könyvet akkor sejtené, hogy valamit rejtegetek.Azt pedig nem akarom.

Genevieve
Haaaj milyen kis beképzelt ez a srác. Mondtam, hogy nem adom fel egykönnyen erre már megint ezzel jön itt nekem. Elhúztam a számat, de szinte rögtön el is vigyorodtam hozzá. - Megmondtam már százszor, hogy nem adom fel...különben sem adtál rá okot, ha azt hiszed, hogy igen akkor tévedsz. Amúgy meg az engedélyed az engedélyed nélkül is lemennék oda. - mondtam végig aztán becsaptam egy újabb könyvet, újra vidám voltam és már el is felejtettem, hogy az előbb a vámpíros dolog miatt mennyire kiakadtam...de az is a múltamnak köszönhető. Szörnyű emlékek ezrei...és soha többé nem akarom őket megélni, ha tudná megértené miért akadtam ki úgy, de nem mondhatom el neki, talán ő is itt hagyna és azt nem akarom. A kérdésemre egyszerű választ adott mire bólintottam. - Ok...csak kérdeztem és látom, hogy ez egy könyv. - néztem rá ferde szemmel, majd sóhajtottam egy picit. - Tudod mi a legnagyobb gond? - kérdeztem rá végül elterelve ezekről a szót. - Elég nagy ez a kastély és van olyan részleg ahová mi be sem mehetünk...szóval hogyan találjuk meg azt a pincét vagy mit...több száz kamra is lehet. - néztem rá elhalványuló szemekkel, így az már csak szimplán barnának hatottak most ebben a fényben.

Lucius:
-Oké értettem.Nem arra adtam engedélyt, hogy lemenj a pincébe mert az engem marhára nem érdekel, hogy hova mész.Ha nem értetted volna elmagyarázom, hogy ha velem akarsz jönni akkor azt esetleg megengedem.Az már teljesen mindegy, hogy nélkülem hova mész.-magyaráztam el neki mert úgy látszik még se olyan okos, hogy felfogjon mindent.Becsapta a könyvet és már ismét vidám.B*sszus ennek ilyen hangulatváltásai vannak vagy mi a fene?
-Jó.-reagáltam le aztán megint csak belemerültem a könyvbe.Hm szóval én áttudnék változni sima macskává is?Ezt majd ki kell próbálni.Megint mondott valamit mire ráemeltem a tekintetem.
-Akkor megnézek vagy nézünk minden egyes kamrát.Engem nem érdekel, hogy hova engednek be és hova nem.Ha én a pincébe akarok menni akkor én a pincébe fogok menni.-jelentettem ki és végül ismét csak könyvbe merültem.Úgy néz ki, hogy nem mindenki képes állattá változni lehet, hogy én sem tudok ez attól függ, hogy az őseim miket tudtak csinálni.

Genevieve
Értetlenül néztem rá. - De... - kezdtem bele direkt kiemelve. - Felfogtam amit mondtál nem kell rögtön hülyének nézni. - mondtam egy amolyan köszi szépen hogy lenézel fejjel...imádom amikor valaki kioktat holott értettem mi van magamtól is de nem baj azért nézzenek csak fogyinak nyugodtan. De jó hogy neki minden baj, ilyennel sem találkoztam még, nem azzal van a baj, hogy bunkó hanem hogy mindenért hisztizik és a kettő teljesen más. - Ja jól van persze...de nem hinném hogy csak úgy besétálhatunk mindenhová... - és még én vagyok a nehéz felfogású...szerintem azt hiszi majd besétálgat a lezárt részlegekbe meg mindent megtalál se perc alatt. - Hahh...jól van szerintem előtte kellene valami tájékozódási pont...egy tervrajz a kastélyról vagy néhány info ami alapján lenne némi elképzelés és nem kellene mindenhová betörni meg belógni mert az évekbe is telhet én viszont kissé rövidebb időtartamra gondoltam. - magyaráztam meg a dolgot már ha figyelt rám egyáltalán.

Lucius:
-Jó akkor máskor fejezd ki magad úgy, hogy amit mondasz arra utaljon, hogy értetted.-kacsintottam egyet aztán tovább nézegettem a könyvet.Ebben egész hasznos kis dolgok vannak.Arra amit mondtam csak megrántottam a fejem.
-Én nagyon egyszerűen betudok odaosonni.-jelentettem ki mert közben azon gondolkodtam, hogy esetleg átváltozom macskává és ha kinyitják az ajtót akkor beszököm gyorsan vagy mit tudom én mondjuk ha rácsos az ajtó akkor is bejutok lazán.Bár talán ez még sem ilyen egyszerű.Tovább hallgattam amit mondd de azért a könyvet néztem meg még így is olvasgattam.
-Igen egy tervrajz jó lenne.Az biztos, hogy lesz egy régi könyvben.Még, hogy évekbe.Lehet, hogy tovább tartana de azért évekig biztos nem.-mondtam aztán továbbra is a könyvel a kezemben mellé lépkedtem.
-Na és mire gondoltál?-kérdeztem miközben lapoztam a könyvben és újabb infókat találtam.

Csizmám nesztelenül hatolt végig a folyosón. Na jó, talán kicsit csaltam és pár miniméternyire a kő felett voltam, hogy gyorsabban suhanjak és ne is halljanak az emberek...Már ha van itt valaki. Szinte teljesen kihalt volt a folyosó, talán mindenki éppen órán volt, mert még nem csengettek ki. NAgyban bújtam a jegyzetfüzetemet, miszerint töri órám lesz. Szuper, legalább jól kezdem a napom!
Félve nyitottam be a hatalmas előadóba, de nem volt benn senki. Talán rossz terembe mentem? Még egyszer megnéztem az ajtót, de ennek kellett lennie, így csak megvontam a vállam és besétáltam majd leültem egy kiszemelt padhoz. Nem volt sem túl elől sem tul hátul, amolyan pont jó volt. Ledobtam a táskám az asztalra, majd kivéve belőle a varázskönyvem lapozgatni kezdtem.
-Lássuk csak...azt mondja, hogy fény...nem..nem..ez sem... ehez több tér kell.. megvan!-motyogtam, majd diadalomittasan rámutattam az egyik varázslatra. A pad alatt, hogy ha valaki be jön, ne lássa, elkezdtem morzsolgatni az ujjam, miközben finoman mormoltam az igét.

Genevieve
- Jó jó… - mondtam neki, amikor elmagyarázta a dolgokat és a végén még kacsintott is, amin meglepődtem picit, de elmosolyodtam. Nem is olyan rossz fej, mint amilyennek tartja magát. – Értem hát jó én elhiszem neked, de még azt sem tudjuk hova kell beosonni… - fújtam fel az arcomat miközben gondolkoztam. – Jó nem évekbe, de azt is csak túlzó viccnek szántam… - nevettem fel kiöltve a nyelvemet. – Hogy mire? Hmm…hát talán megkérdezhetnénk a könyvtárost, hogy melyik könyvben akadhatunk rá egy tervrajzra. – adtam az ötletet majd Lucius szemeibe néztem…fura hogy mindig csuklya van rajta, de mindegy ezért már nem merek szólni mert tuti leharapná a fejem…végül is mindegy.

Edmund
Felkaptam a könyveket az asztalról, majd elindultam vele végig a folyosón. Már az első napomon mindenki diáknak nézett, még a tanáriba sem akartak beengedni, úgy kellett leigazolnom magamat. Komolyan élveztem, de mit van mit tenni, nem nagyon érdekelt továbbá. Elérve a termet ahol a következő órám lesz csak felsóhajtottam és felkészültem. Beléptem, de egy lányon kívül teljesen üres volt az egész. Kissé meglepődtem aztán halkan letettem a könyveimet a tanári asztalra.
– Szia! – köszöntem a magam kedves módján egy mosollyal hátha észrevesz, mert úgy tűnt valamivel nagyon el volt a pad alatt.

Victoria:
Ez az...mindjárt...mindjárt... SIKER! a kezemben egy csillag szerű vénylabda tündökölt halovány fénnyel megvilágítva az arcom amit rá szegeztem. Komolyan ugrálni tudtam volna örömömben, hogy most nem robbantottam fel semmit. Hirtelen egy hang szólított meg, mire riadtan kaptam fel a fejem és a gomb kigurult a kezemből egyenesen a padok alá. A francba!
-Üdv!-mosolyodtam el egy pillanatra.-Ömm...egy pillanat!-tettem fel a mutatóujjam majd lebukva elkezdtem a padok alatt kúszni míg nem megtaláltam a világító labdacsom amit aztán gyorsan berejtettem a táskámba.
-Huhh...Na szóval. Jó napot!-mosolyogtam aranyosan mikor felálltam, majd miután leporoltam magam, csak kedvesen intettem az asztalnál álló férfinak.

Edmund
Meglepődtem ahogyan ő is. Riadtan kapta fel a fejét, én pedig már bocsánatot akartam kérni, hogy a szívbajt hoztam rá, de erre a padok alatt kezdett mászni, úgy tűnt valami elejtett. Mikor felállt és köszönt csak újra elmosolyodtam, közben nekidőltem az asztalnak.
- Jó sokan vagyunk. - jegyeztem meg körbe nézve a teremben, ahhoz képest, hogy lassan már az órának kellene kezdődnie nem sokan vetődtek be az ajtón, ha csak nem szellemek akiket tanítanom kell rajta kívül.
- Edmund Constantine Wayne, de csak Edmund vagy még a becenevet is bírom bár azt mértékkel...én tanítom a történelmet és a rajzot, de vannak külön kisebb szakkörök is amiket elvállaltam. - mutatkoztam be a magam módján, sosem szerettem az a rideg kemény karót nyelt tanár lenni, akire a diákok rettegve néznek fel vagy épp nem állnak vele szóba mert minek. Jó meleg volt azért idebent. Az ablakhoz léptem és kinyitottam, végre jutott be némi friss levegő is a fulladás ellen.

Lucius:
A kacsintásra elmosolyodott mire nekem is halovány mosoly jelent meg az arcomon.Arra amit mondott bólintottam.Nem kérdezett rá, hogy hogyan és miképp oldanám meg olyan egyszerűen a beosonást de ennek én csak örültem.
-Oké, értem a tervet.Kérdezd meg te ilyen aranyos kislányoknak hamarabb adnak információkat mint azoknak akik lógnak és órán sem figyelnek mindig.-mondtam szórakozott mosollyal.A szemembe nézett mire én is felvettem a szemkontaktust.
-Szépek a szemeim ugye?-kérdeztem csak, hogy növeljem az egomat.

Victoria:
A kis megjegyzesere elkuncogtam magam. Valoban szinte csak mi voltunk a terembe.
-Lehet eltevedtek. En is csak nehezen talaltam ide.- mosolyogtam aranyosan. A bemutatkozasan kicst meglepodtem. Ha nem mondja, nem tudtam volna, hogy tanár. Hmm... Legalább már megvan mi lesz az egxik kedvenc oram...
-Victoria Amos...de inkább csak Tori-mosolyogtam aranypsa, majd kilepve a padbol kicsit kozelebb sétaltam. Jol esett a levegovamit beengedett.

Genevieve
- Megkérdezem, de te is jössz… - fogtam meg a karját nevetve és már vontam is magam után egyenesen a könyvtáros pulthoz, ahol egy öregebb szemüveges nénike ült. A srác kérdésére csak elképedve nézek rá. – He? – néztem most akaratlanul is a szemét, ez amolyan már ösztönös reakció volt miatta. – Nagyon szépek… - jegyeztem meg kiöltve rá a nyelvemet és tovább húztam teljesen a pult elé. – Elnézést! – szólítottam meg a nőt, de az fel sem nézett én pedig kis hörcsög pofival néztem le rá…mi az csak nem süket a néni? – Kérem! – szólítottam meg hangosabban mire lassan felpillantott kettőnkre és egy elég ijesztő vigyort varázsolt magára. – Miben segíthetek? – kérdezte meg reszelős hangján. – Csak egy alaprajzot keresünk…a kastélyról, nem tudná megmondani melyik könyvben találunk ilyet? – kérdeztem rá érdeklődve majd az egyik kezemmel megtámaszkodtam a pulton a másikkal még mindig Lucius kezét fogtam, hogy ne szökjön el mellőlem. – De egy pillanat kedveskéim…és mire kell nektek ez a tervrajz? – kérdezett rá végül én pedig zavartan felnevettem majd a hajamba túrtam. – Hát…izé csak a tájékozódáshoz kell, hogy ne tévedjünk el egy ekkora kastélyban. – vágtam ki magamat gyorsan, aztán visszatámaszkodtam a pultra és vártam, hogy találjon valamit, közben megint a srácra néztem, aki bizonyára vagy begrimaszol vagy kihúzza magát a fogásomból és arrébb megy könyvet nézni.

Lucius:
-Jó.-mondtam beleegyezően aztán mikor megfogta a karom már rántottam is volna ki de úgy tűnik elég erős a csaj.Ismét a szemembe nézett és a nyelvét kiöltve mondta, hogy nagyon szépek mire bevágtam egy jó beképzelt arcot és hagytam, hogy odavezessen már csak azért is mert úgy sem tudok mozdulni mellőle.Az idős szemüveges könyvtáros néni olyan süket félének tűnt ezért már éppen üvöltöttem volna rá de Gen megoldotta a dolgot.Megbeszélték és a nő már ment is a tervrajzért.A csaj közben ránézett de nekem éppen nem volt semmi bajom majd hirtelen eszembe jutott, hogy még fogja a kezem így én is ránéztem.
-Elengednél?-kérdeztem rá egész kedvesen.-Ne félj nem szökök el úgy is mindjárt jön a tervrajz.-mondtam ördögi pofával de mivel jött a nő ezért megkomolyodtam bár szerintem kicsit vaksi is lehetett.

Edmund
Nekidőltem az ablakpárkánynak és onnan figyeltem a lányt.
- Lehet…én is elvesztem a szobám felé menet. – mosolyodtam el ezen.
- Úgy kellett kikérdeznem a fél tantestületet mire valaki hajlandó volt elárulni melyik lesz az én szobám és merre kell menni, mert szokás szerint a diákokhoz akartak invitálni. – meséltem el a fejemet rázva, hogy ennyire nem hiszik el a dolgokat rólam, főként, hogy két tantárgyat is tanítok, még ha az egyik rajz. A bemutatkozásomat követően ugyanezt ő is megtette. Közelebb jött ő is, mindezt csak egy mosollyal követtem, hiszen tényleg elég fullasztó volt itt a levegő, az a régi kastély szaga…minden ódon és régi, ami persze nem baj, pont ez benne a szép.

Victoria:
Mikor elmesélte, hogy nem akarták beengedni a szobájába, felkacagtam. De aztán a szam ele tettem a kezem ugy kuncogtam meg egy kicsit.
-Valoban nagyon fiatal. Elősszor en is azt hittem, diák.-mosolyogtam aranyosan, es talan halvanyan el isbpirultam.
-Elbézést, de nem tudom, tegezodhetunk-e- sutottem le kicsit a szemem, de meg mindig mosolyogtam. (Ez azert vicces mert baratom is 23es ot sem magazom XD)

Genevieve
- Jó elengedlek. - mondtam egy amolyan aranyos kis mosollyal és lassan leeresztettem a kezemet róla, az én érintésem amúgy sem kellemes senkinek hiszen jéghideg a kezem, megértem. Most már a két kezemmel támaszkodtam a pulton és figyeltem amint a nő visszatért néhány könyvvel és azokat rakta le elénk.
- Tessék ebben nézzétek meg drágáim. - mondta egy fogsoros vigyorral mire hátrahőköltem kissé olyan undi volt, hogy úgy mondjam. Felkaptam a könyveket és az egyik asztalhoz vittem majd ledobtam.
- Na, jó nézzük át őket. - intéztem szavaimat Lucius-nak majd letettem magamat az egyik kibélelt székre és belelapoztam a legfelső könyvbe....mindegyik könyv külön a kastélyról szólt, az egyikben csak lesz alaprajz vagy valami.

Lucius:
Elengedte a kezem így már nem fáztam.Eszméletlen hideg a csaj keze ha nem tudnám azt hinném, hogy halott.Hamarosan visszajött a néni és attól a mosolyától amit megvillantott kedvem lett volna elokádni magam de sikeresen kibírtam.
-Köszönjük szépen.-mosolyogtam jó fiúsan a hölgyre aki erre csak ismét elmosolyodott és mondta, hogy szívesen.Ezután már mentem is a csajhoz és én is kényelembe helyeztem magam majd kezembe vettem a másik könyvet.
-Egyébként nem fázol?-kérdeztem rá csak érdeklődés kép miközben a könyvet bújtam.Most még egyszer megpróbálom de ha megint felemeli a hangját többet tényleg nem csinálom.

Edmund
Tényleg elég nevetséges ez a sztori nem tagadom, úgy érzem lesz még pár ilyenben részem amíg meg nem szokták, hogy tanár vagyok, bár akkor sem fognak egyként kezelni magukkal a nagy professzorokkal akik itt vannak…hát igen nem akárkit vesznek ide fel tanítani, nekem is szerencsém volt, hogy ilyen fiatalon bekerülhettem. Nem zavart, hogy nevetett rajta én is azt tettem.
- Igen…mindenki ezt hiszi, a folyosón a diákok úgy köszöngetnek nekem, hogy „szevasz” meg „hello” sőt egy srác még valami titkos kézfogást is akart, ami állítólag szokás manapság a fiúknál, de nem nagyon értettem, mire céloz, bár külsőre sem volt túl biztató, hogy úgy mondjam khmmm…mindegy jobb, ha nem is beszélek róla. – húztam el a számat nem akartam rosszra gondolni.
- Persze tegeződhetünk, sőt jobban szeretem, a magázódás nem éppen nekem való. – néztem rá kedvesen és őszintén. Közben az órámra lestem, de még mindig egy árva lélek sem szállingózott be ide.
- Úgy tűnik ma csak neked tartok órát, de nem baj legalább nem leszek lámpalázas a diáksereg miatt akik mind engem vizslatnak. – nevettem fel és a könyökömmel hátratámaszkodtam a párkányra.