Fantázia kaland JÁTÉKTÉR

Nettie:
-Fogadunk, hogy nem?-kérdeztem rá aztán miután levette a gézt és láttam, hogy már egész jól összeforrtak a sebek bár még így se nézett ki valami jól de még is jobb volt.Láttam ,hogy meglepődött de szerencsére nem kezdett el tovább gondolkodni rajta.Én pedig csak kiöltöttem a nyelvem.
-Na mit mondtam.-mondtam egy elégedett fejjel.Aztán visszaváltottam az eredeti arcomat.
-Égesd meg magad még párszor és akkor szép lassan immúnis leszel.-nevettem el magam halkan aztán csak letettem a kezeimet magam mögé és azokra támaszkodtam majd észrevétlenül megemeltem a mutatóujjam a karja felé és gyorsítottam a gyógyulást.Ő ebből csak annyi érzékelhetett, hogy hirtelen hidegség csapja meg a karját vagy ilyesmi.

Zackaria:
-talán.-válaszoltam hetykén, majd a tekintetem a csajra emeltem.
-Biztosithatlak róla, hogy még jó párszor meg fogom égetni magam. De immunis sosem leszek-néztem mélyen a szemeibe,majd éreztem,a hogyan a szellő egyre hidegebben kezdi cirógtni a kezem. A még friss sebnek nagyon is jól esett a dolog.
-És mégis honnan vagy ilyen biztos a dologban?

Nettie:
-Miért?-érdeklődtem mert nem értettem, hogy mivel és hogyan égeti meg magát.Meg aztán miért?A kérdésére csak megrántottam a vállam.
-Csak megérzés.-adtam meg az egyszerű választ aztán mivel a seb már egész szép volt befejeztem a varázslást.
-Egyébként hogyan égetted meg magad?-kérdeztem rá nagy szemekkel.Mert az oké, hogy én varázslás közben néha elrontom a dolgokat és szép kis sebeket szerzek de ő hogyan?Belenyúlt a tábortűzbe vagy mi?

Zackaria:
A kérdésére csak megrántottam a vállam. Miért ilyen kiváncsi ez a csaj? Nem ertem az ilyeneket, de végülis ilyenekre is szükség van.
-Nem is olyan rosszak a megérzéseid.-biccentettem, majd a kezeimre nézem. A mostani seb teljesen begyúgyult, mit egy elégedett biccentéssel tituláltam. Oké, a kezem sose lesz a régi,a sok sérülés és összehúzódás miatt, de legalább eggyel kevesebb. De nem baj. Én gy szeretem és szoktam meg eltorzulva.
-Piromán vagyok.-néztem komolyan a csaj szemeibe, hogy lássa, nem viccelek.-Meg ha igy nézzük kicsit mazochista is.

Nettie:
Arra amit mondott csak megjelent egy félmosoly az arcomon.A mostani sebe már teljesen begyógyult viszont volt ott több is.Amit simán eltudnék tüntetni de az már tényleg nagyon feltűnő lenne.A szemembe nézett és kijelentette, hogy ő egy Piromán mire bólintottam.Aztán utána még hozzátette, hogy kicsit mazochista.
-Értem...Hát nem tudom miért okoz örömet az, hogy magadat bántod.-húztam félre a számat.Az első dologra pedig nem szóltam semmit.Engem is megbabonáz a tűz de azért nem olyan szinten, hogy gyújtogassak.Persze nagyon jó érzés csak úgy egy gyufát fogni és a szikrával tüzet képezni de nem nem gyújtanék fel semmit pedig milyen szép lenne ha egy fa vagy egy üres ház lángokba borulna.A tűz melegsége és a gyönyöre.Igen mindig is szerettem a tüzet nézni,csinálni,életben tartani és társai.De sose gyújtogattam.Csak sóhajtottam egyet.
-Ha nem tudnám magam kontrollálni akkor talán én is Piromán lennék.-jelentettem ki.

-Nem okoz örömöt, de viszont fájdalmat sem.-biccentettem semmitmondón, majd az arcát kezdtem el fürkészni. Szeretem felmérni és kiismerni az embereket, mert akkor nem tudnak hátba támadni, mer már ismerem minden kis trükjüket. Láttam rajta, hogy valamin nagyon elkondolkodik, is kicsit oldalra biccentettem a fejem. Mikor elbökte a megjegyzését, hogy akkor ő is az lenne, hanem tudna uralkodni magán, csak felvontam az egyik szemöldököm.
-Nehogy azt hidd, hogy én ész nélkül felgyújtok mindent, ami az utamba kerül.-mondtam lassan, hogy megértse, és egy életre tisztázzam benne a dolgot.

Nettie:
Kicsit meglepődtem arra amit mondott de ha nem fáj neki akkor az nem is baj.Engem nézett de ez egyáltalán nem zavart.A megjegyzésemre felvonta a fél szemöldöké aztán arra amit mondott csak bólintottam.
-Hát azt én is gondoltam.Nem úgy nézel ki mint valami hülye gyerek.-mosolyogtam rá aztán csak néztem ahogyan a szél megmozgatja a fák,bokrok leveleit és néhány virágot is felkap.Most ha egyedül lennék tuti csinálnék magamnak egy virág koszorút csak kicsit látványosabban.
-Egyébként te Zackaria vagy nem?-kérdeztem rá a nevére.Mert pár embertől már hallottam ezt a nevet és a leírás nagyjából passzolt.

Zackaria:
Ugy láttam sikerült vele megértetnem a helyzetet, mire bólintottam. Elforditottam a fejem a kert felé, és csak azon kezdtem el merengeni. Valahogyan olyan más itt minden, mint otthon az utcán. Sokkal nyugodtam, csendesebb, és ugy más, de most nem rosszabb értelemben gondoltam. Itt legalább nem kell menekülnöm az életemért.
-Talált.-vetettem oda, csak ugy flegmán.
-Idáig eljutott volna a hirem?-vittem felé a tekintetem, de arcomon még mindig nem volt semmilyen érzelem. Na szép is lesz, ha már most tudja az egész iskola, hogy egy közveszélyes tűzlabdákat dobáló srác vagyok.

Nettie:
Arra amit mondott csak bólintottam és egyáltalán nem érdekelt, hogy flegmán adta meg a választ.
-Olyasmi.Legalább is több ember szájából is hallottam már a nevet.-mondtam aztán tovább néztem a szél munkáját.Hm vajon mit szólna hozzá ha tudná, hogy boszorkány vagyok?Bár tőlem úgy se tudja meg és mivel rajtam kívül csak olyanok tudják a titkom akikben 100%-ig megbízom nem is lesznek problémák.Csak ne, hogy lebukjak vagy ilyesmi.

Zackaria:
-Igazan orulok neki.-Fintorodtam el mikor mondta, hogy mar jopar embertol hallotta a nevem.
-Na es miket hallottal meg rolam? Remelem semmi jot.- neztem ra ismetelten varakozva.

Nettie:
Elfintorodott a kérdésre pedig csak én is ránéztem.
-Hát tényleg nem hallottam sok jót.-húztam félre a számat mindenki azt mondja, hogy ő egy érzéstelen, bunkó de ez nem is igaz.Legalább is nekem nincs bajom vele.Tök jól el lehet vele dumálni.
-Te milyen szakokra jársz?-kérdeztem rá kíváncsiságból.

Gen
Láttam nem jött be neki az hogy édesnek neveztem, de tényleg az na...én így gondolom és szabad vélemény nyilvánítás van tehát nem tettem semmi rosszat ezzel.
- Már befejeztem na... - mondtam és a kezemet a hátam mögött összekulcsoltam, hogy jelezzem nem fogok nyúlkálni. A kérdésemre a válaszát érdeklődve hallgattam.
- Értem...de azon kívül? Semmi régi rom vagy érdekes? - kérdezgettem tovább mert én nem az a típus vagyok aki megáll egy vízesésnél meg egy tisztásnál.

Lucius:
-Örülök.-mondtam bár igazából nagyon is jól esett a simogatás, de milyen lenne ha egy kemény fiút csak úgy simizné bárki..Na azt már nem.
-Régi romokat én még nem láttam de barlangok vannak.-mondtam aztán a párnát a fejemre téve egyensúlyoztam, hogy ne essen le.
-Ááááá de unatkozok.-nyöszörögtem majd letettem a párnát a helyére és elkezdtem szálanként a kezembe gyűjteni a hajam.
-Egy, kettő, három....-aztán már lassan egy tincs is összegyűlt-Ötven, ötvenegy.-folytattam.

Zackaria:
-az a lenyeg.- nyujtoztam egyet a kijelentesen majd a karom a tarkom moge tamasztottam.
-Minden olyanra ami hasznos.- neztem ra flegman. Mar akkor sejtettem, hogy ezzel nem lesz megelegedve igy nagyot sohajtottam.
-Sport, alkimia es zene.- siroltam fel aztan szemforgatva.

Nettie:
Mikor az mondta, hogy az a jó csak furcsán néztem rá de végül is mindegy.Még mindig jobb mint ha azzal lenne elfoglalva, hogy mások mit gondolnak róla.Flegma választ adott de ez egyáltalán nem érdekelt.Én szörnyen makacs és kitartó tudok lenni tehát már tettem is volna fel az újabb kérdést de erre szem forgatva felsorolta, hogy mikre jár.Erre csak bólogattam.
-Én is járok zene szakra.-mondtam vidáman.Bár szerintem ennek a ténynek csak is én örültem mivel nagyon úgy tűnt, hogy ő nem éppen élvezi a társaságom.De ha nagyon zavarom úgy is szól nem?

Zackaria:
Mikor mondta, hogy k is arra jar, csak felvontam a szemoldokom.
-Az jo.- buccentettem. Tudom, nem vagyok valami lelkes, de azert na. Mar az is haladas, higy a csaj nem hagyitt fakrpnel a bunkozasom miatt.

Nettie:
Csak a szokásos két szóval reagálta le amit megjegyeztem bár ha elkezdett volna örömében ugrálni akkor azt hiszem megkérdezem tőle, hogy mi baja lett hirtelen.
-Na és te milyen hangszeren játszol?-kérdezősködtem tovább, hogy ne vegye át az uralmat a kínos csend amit nagyon utálok.

Edmund
Nem tudtam hirtelen mit kellene kiböknöm ennek az alaknak így is úgy is beárul, hiszen itt semmiképp nem tartózkodhatnék semmilyen körülmények között…még ha ki is tudnék valamit találni, de jelen pillanatban egy kicsi ötlet szikra sem jött ami segített volna. Nyeltem egyet, de végig álltam a férfi fagyos pillantását, aki úgy tűnt kezdett türelmetlen lenni a válasszal kapcsolatban. Na jól van Eddy csak mondj valamit..valami hihetőt és beszéld rá, hogy ne köpjön be a nagyfejeseknél vagy repülsz innen.
- Öhmm…csak… - kezdtem bele és még a kezemmel is mutogattam…úgy tűnt a figyelmét elvontam ezzel a rosszabb gondolatairól, mert mintha kicsit megenyhül volna az arca…lehet rosszul láttam és csak én akartam így. Ekkor hirtelen megfagyott előttem a férfi…kimeredt mint egy lemezlejátszó, amikor megállítják, tekintete kiüvegesedett. Elé léptem és meglengettem előtte a kezemet, amolyan hahó itthon vannak féleképp.
- Jól van? – kérdeztem rá, de az erre megfordult és szépen elsétált mint aki se hall se lát. Meglepve néztem utána…hát jó…ez most furcsa volt…vagy megszállta valami, vagy rohama volt.
- Mindegy… - motyogtam magam elé…annál jobb csak felejtse is el a látottakat. Körbenéztem majd odaléptem, ahol Tori eltűnt.
- Tori! – szólítottam halkabban a lányt, de azért ahhoz elég hangosan, hogy meghallja.

Gen
- Ééértem… - mondtam elhúzva a szót, majd egy picit elgondolkoztam. Nyahh..valamit ennem kellene már. De nincs kedvem itt hagyni Luci-t.
- Te…mit csinálsz? – kérdeztem meg amikor a hajtincseit gyűjtötte be a kezébe sorba…na jó ez fura. Felálltam majd megfogtam és felhúztam az ágyról a kezénél fogva..
- Nehogy nekem itt őrülj meg…menjünk valamerre kicsit sétálgassunk nézzünk körül… - ajánlottam fel csak így…amúgy is szerettem volna körbemenni a suliban meg az udvaron is, hátha ráakadunk valami érdekességre vagy valakire…egy érdekes személyiségre.
- Csak előtte ugorjunk be hozzám, hogy tudjak enni kicsit… - öltöttem ki rá a nyelvemet játékosan.

Zackaria:
Mikor tovabb kerdezoskodott, csak megcsovaltam a fejem. Magamban mosolyogtam a lanyon de ez az arcomra nem ult ki.
-Elektromos, illetve akusztikus gitáron. Es ha ugy hozza a szukseg akkor dobon, vagy szajharmonikan.- neztem ra komoly tekintettel. Tuti jogy a szjharmonikat viccnek fogja venni, de nem tulzottan erdekel. Egesz jo kis hangszer amin szep dallamokat ell lehet jatszani.

Victoria:
Hallottam ahigyan a ferfi elmegy es az ajtok csapodnak mogotte. Huhh ezt jol megusztuk. Mikor hallottam a nevem a csendben hirtelen kihagyott a szivem egy utemet. Hallottam a kozeledo lepteket, igy felenken kijebb mereszkedtem a folyosobol.
Itt vagyok!- neztem fel Edmundra. Most vettem csak eszre, hogy a konyvtarszoba es akozott a folyoso kozt volt egy olyan nagyjabol derekig ero melysegnyi kulombseg.

Lucius:
-Hogy, hogy mit csinálok?!Jelenleg próbálom megszámolni hány hajszálam van.-jelentettem ki és már a 100.-nál jártam.De ekkor felrántott az ágyról mire ráfújtam úgy ahogy a macskák szoktak.
-Már 100-nál jártam. ToT-hisztiztem aztán inkább elindultam kifelé az ajtón.
-Jól van majd beugorhatsz a szobádba.-adtam rá engedélyt és kimentem de előtte becsaptam az ajtót szórakozásból aztán gyerekesen sunyi pofival siettem előre.

Nettie:
-Érteeem.Én is gitározok elektronikuson és akusztikuson is, meg zongorázok.-mondtam el én is, hogy ne csak én tudjak meg róla dolgokat.Pár percig csend volt mert nem jutott eszembe semmi kérdés végül csak ránéztem.
-Nem akarsz most te kérdezni?-kérdeztem csak úgy halkan.

Edmund
Egy csapóajtó féle volt a falban és lentebb egy folyosó volt. Lehajoltam majd benéztem és szembe találtam magamat Tori-val.
- Örülök, hogy meg vagy...úgy tűnik megúsztuk, bár nem nagyon értettem mi történt. - néztem picit értetlenül magam elé, majd megvontam a vállamat egy amolyan végül is mindegy arckifejezéssel.
- Egy titkos folyosó...azt hiszem egyre érdekesebb lesz a helyzet. - mosolyodtam el sejtelmesen majd leugrottam a lány mellé a járatba és tekintetemet körbevezettem, aztán előre...de egy nagyobb távolságon belül a sötétbe veszett minden. Kissé hideg volt, de elviselhető, így csak picit húztam magamat össze.

Nem kerdeztem, hogy o min jatszik, de atttol felsorolta. Milyen kis cserfes. Nem is baj, legalabb igy tobbet is megtudok rola. Ezt az allitasomat csak az is bizonyitotta, mikor mkndta, vagy inkabb kerdezte, hogy kerdezzek en. Na jo akkor jatszunk egy jatekot(Fűrész xD)
-Miert jottel erre az istenhatamogotti romhalmazba?- neztem fel az odon kastelyra. Jo a romhalmazz enyhe tulzas de semmikeppen sem egy uj epulet.

Mikor mondta, higy megusztuk, csak halovany mosoly ult ki az arcomra. A kijelentesere hogy nem tudja hogy lehetett ez, csak lesutottem a szemem, mint aki nagyon elgondolkodik a dolgon, de mivel lattam nem tulzottan izgatja a dolog, fellelegezhettem.
-En is ugy gondolom.- neztem ra mosolyogva csillogo szemekkel, majd ismet a folyoso iranyaba neztem. Kezembe vettem az egyik gyertyat, majd ugy neztem ra Edmundra varakozoan, mivel egy picit feltem egyedul elore indulni es ez halovanyan a tekintetembol is kitunt. Hirtelen a mogottunk levo titkos ajto bezarult mire osszerezzentem es mar tenyleg megilyedtem.

Nettie:
Mikor feltett egy kerdest szeles mosoly ult ki az arcomra.
-Felkektettek az erdeklodesem a kastelyrol keringo legendak, tortenetek.Na es te?-valaszoltam meg rogton es oszinten a kerdest.